Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


back

2011.11.25

sziasztok!

 

Megint beleléptünk abba az időbe, amikor a fülesed madzagja megdermed a hidegtől és nehéz vele mozogni, attól tartván, hogy kiesik belőled és a kedvenc szólódat csak a fél füleddel hallhatod, vagy egyikkel se’. Beleléptünk abba az időbe, amikor le kell húznod a kabátod cipzárját, ha számot akarsz váltani az mp-den- mert bizony, manapság imidzs ide, imidzs oda, én is  felhúzom a kabátomat nyakig. 

Egy hete nem tudok befejezni egy verset. Dalszöveg lenne, dallamot is találtam már ki rá, egész héten dúdoltam is, meg motyorásztam,de nem találok méltó folytatást az első versszakhoz. Nem akar összeállni. Próbáltam improvizálva kihozni valamit, de inkább vicces lett, mint jó. Aztán órán próbáltam komolyan kiagyalni valamit, de nem…

Így kezdődik:

 

Szia, hol vagyok?

Csak nézek rád és olvadok

-mint a cukor

 

…és sehogy sem fejeződik, mert ennyi. A története valami olyan lenne, hogy pasi felébred nő mellett, akit nem ismer, előző éjjel találkoztak, innen a kérdés: hol vagyok? Kellemetlen tud lenni, de a pasi könnyedén kérdezi, mert számára tökmindegy hol van, kurvajó nő fekszik mellette, és néz rá és olvad. Ennek kéne folytatódni, hogy indulni kéne ezer vaskerékkel, de csak nem akaródzik, és hogy lehet egy idegen mellett ilyen boldogan felébredni, és miért idegen még, meg egyáltalán, csókolj már meg. De nem tudom rímbe szedni. Egy kerek hete…

Aztán a héten több meglátásom is támadt, meg volt egy csomó olyan pillanatom, tudjátok, olyan, mint amikor egy pillanatra megértesz valamit. De ki is megy a fejedből, nem tudsz részletesebben belevájni, csak egy pillanatra világosodik meg, aztán el is lobban a láng. De én ezekre sosem emlékszem.

Mindent összevetve meg kezdek helyrerázódni. Az utolsó bejegyzésemben 14-én elbúcsúztam tőletek, nem akartam én drámát, de tököm tele volt bizonyos dolgokkal, együtt kell ezekkel élni, az a lényeg, mint a hajaddal vagy a körmöddel. Vannak most is rossz pillanataim, sőt, kifejezetten kiábrándítóak, de rájöttem, hogy a jobb dolgokat is ugyanúgy ki lehet fejezni a blogon, nem feltétlenül az érfelvágós versekbe menekülésemet kell reklámozni, de mikor milyen hangulata van az embernek, na. Most például iszonyatosan várom a jövő hetet, minden egyes napját, amit csak Egerben tölthetek. Mondjuk mostmár dolgosabb hétköznapok jönnek, de a meló meg a szaladgálás mellett iszonyatosan sok dolog vár rám. Tudjátok, ez azóta van, mióta megkértem Istent, hogy segítsen. Ritka mikor én hozzá fordulok, akkor ott már tényleg földindulás van, de hát pofátlanság minden piszlicsáré üggyel hozzá rohanni, nemde?

Kicsi apró dolgokban megnyilvánult ez a héten is. Meg nagyobbakban is…

Persze a barátaimnak is sok köze volt ezekhez az apróbb-nagyobb dolgokhoz:)

Van még vagy két versem, de a laptopomon hagytam őket, az meg most nincs itt, szal ezekkel még majd jövök, vagy lesz más helyettük.

A lényeg srácok, hogy a héten megint elgondolkodtam, meg hallottam egy elgondolkodtató életfilozófiát is, ami megmondom őszintén könnyet csalt a szemembe, de kábé annyi a lényege mint előző bejegyzésem végének.  Meg hogy az életben együtt van minden … kín , gyönyör néha együtt jár. Néha elmellőzik, néha utolérik egymást, de végigkísérnek. Ne búslakodj, inkább tudatosuljon benned, hogy élsz. Aztán ha már élsz, csak kezdj vele valamit. Írj dalszöveget, csinálj blogot:D:D

Vicceltem csak, de akár ezt…

Na, hogy vidáman búcsúzzak, a kedvenc kocsmámban a minap a Holdfénylámpás kisautóm üvöltött a hangszórókból. Kár hogy Dani nem volt ott. Persze csak youtuberól lett berakva, nem vagyunk benne egy zenegépben sem, de érdekes élmény volt a saját hangodat hallgatva fröccsözni.

http://www.youtube.com/watch?v=bs0tlkO5SMw

A hold fényeskedjen nektekJ

peác!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.