"Én nem akarom tudni, ha nem szeret

Maradjon inkább képzelet"

Remélem veszi a lapot

Lehozom neki a Napot

Vagy azt a csillagot

Amire ujjlenyomatot

Ragaszt az erkélyen fekve

A szimpatikusabbra bökve

A másikkal engem ölelve

Az Életen elmerengve

Ref.

Csíkot húz az egyik

A semmibe tűnik el

Úgy elhinném megint

Hogy a szerelmem leszel

Hétvégén a bálba

A pöttyös hosszúszoknyába

Oldalam az ő karjába

A Hold másik oldalába

Ref.: Több Ő nekem mint a zene meg a tánc

        Több mint az öregember kezein a ránc

          Több Ő nekem mint a konyak meg a bor

          Több mint ami én leszek majd valamikor

„Elromlott a tükröm

Folyton csak téged mutat„

Jééé ez a csaj hasonlít

(ilyen punkos dallamra)

Régen még csak azt mondtam, hogy

„Jéé, ez a csaj hasonlít”

Arra a másik jóra a tv-ben

És néha, felém elsandít

Aztán végre kivettem a

Zsebemből a kezemet

És egy verőfényes délutánon

Odaintettem Neked

Nap követett éjszakát és

Ez így ment pár hónapig

Aztán minden délutánon

Vártam rád vagy fél hatig

Néha napján nem jöttél el

Ez elég rosszul esett

De vigasztalt az emlékemben

Minden apró szösszenet

Kézen fogva, sétálgatva

Nem vettem rózsát neked

Nem jártunk a tengerpartra

És nem mondtam szépeket

Mégis tudtuk mindketten

Hogy te enyém és én tied

Ennyi volt a történetünk

Szép volt az az évtized

 Néhanapján fényképeken

Újranézem arcodat

Jól mutatna tölgyfatáblán

Arcodból egy karcolat

Csóóóróóó, csóró szerelem

Luuuukas, lukas a zsebem

Teeelis, tele a szivem

Iiimádlak óh, édesem

Csóóóróóó, csóró szerelem

Luuuukas, lukas a zsebem

Teeelis, tele a szivem

Veled, óh, édesem!!!  paarara

Leesett az ember a Holdról, a cicának

Túl forró a bádogtető

A túloldalt a kémek azon vacilálnak

Minek sasfészekbe madáretető

Gyere velem ,édesem!

Ez már a sokadik életem

A Végzet keresztapja

Kártyázik velem

Eladó lettem újra

Kihúzták a szerepem

Jót kacagok, mint őrült

Az Üvöltő szeleken

Ezúttal nem tojást tojt a nyuszi

De ha akarod kifestheted

Meglocsollak ebéd után

Az ablakba teheted

A pisai ferdetorony végre

Kiegyenesedett

Adtak neki viagrát

Azóta függőleges

Gyere velem édesem...!

Buszmegállóban ülök

Nem tudom melyikkel megyek

A padon hátradűlök

Arcomon csapok le egy legyet

Fölöttem táncol egy felhő

A Napot kéri most fel

De beszáll egy madár a képbe

Szól a sofőr; indulni kell

Megrázom lassan a fejem

Zsebemben kutat a kezem

Intek, hogy menjen nélkülem

Jó még itt ücsörögve nekem

Parázslik a cigi vége

Kár hogy nem az enyém

Mégis itt maradtam

Mi üthetett belém?

Aztán látom az arcod a pultnál

Kólával kínálsz idegent

A talponálló előtt

Én meg a váróban, idebent

Kirohanok gyorsan a bérlet

Kiesik a zsebemből

A madár kiszállt a képből

A Nap megrázza a felhőt

Kanyarodva futok most eléd

Nem szólok sokat ,csak intek

A buszodat hogy tuti elérd

Inkább nem fecserészek

Mosolyogva köszönsz vissza

Kilöttyen a kóla, a folt

Majd valami inteligens

Anyuka kitisztítja, nem is volt

Megrendeled a jegyet

Válladon a madár

Szép Nap vagy te ma nekem

Én a te Felhőd aki csak rád vár

Nem akarlak eltakarni

Csak egy olyan kusza táncba

Vinni amilyen fenn volt

Fenn a magasságba

Lelkek a polcon, tízezer

Fenn is, meg alatta

Nekem a felső tízezer

Kell, ha a Nap megadja

De záródik az ajtó

Tőlem már pénzt tarhál a csöves

Pára az ablakon

Ahogy rá súgod:"kövess!"

Hát ezért kellett maradnom

Most már tudom melyikkel megyek

Hát ezért kellett maradnom

Hogy te Nap, én felhő legyek

Kövesselek