Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


etlap

2011.11.26

Tasakos leves az élet

És én most belefőztelek téged

Ott lebegsz a tányéromban

Kikacsintasz zsírfoltokban

 

Imádom az ízed, répával a legjobb

Kínálnálak tovább, de csak nekem kell adnod

Ne hagyd, hogy más szája szürcsöljön be

Nem azért főztelek a levesembe

 

Az élet basszus, véres hurka

Látod, te is bele vagy dugva

Ebbe a nagy köldökzsinórba

Ki vagy akasztva a disznóólra

 

Az élet mégis mákos rétes

Az étlap kész van, az orrod véres

Én is túlettem magam veled

Most elnyalogatnám a desszertemet

 

Ha zsebemből elő cukrot veszek

Az is az élet

Abba is benne vagy,

Tölteléknek

 

Ha elrontom a gyomrom

És a padkán térdelek

Akkor is te jössz ki

Mert mind megettelek

 

 

 

 

 

 más:

A tegnap egyhetes versprobléma közelebb hozása:

 (folytatás a tegnapi bejegyzésből)

 

Szia, hol vagyok?

Csak nézek rád és olvadok

-mint a cukor

 

Szia, most elmegyek

Búcsút intve szenvedek

-s valamikor

 

Ha úgy lesz, csöngetek

A lépcsőn is felcsörtetek

-ha az a jó

 

Na, ilyesmi lenne a vers koncepciója, de a szöveg még mindeig nem stimm. De nem megy ki a fejemből:D:D

Ezt megint sok idő múlva fogom befejezni, hirtelen tollat ragadva, kisssé megizzadva, végén nagfyot sóhajtva, akkor amikor már majdnem ki is ment a fejemből:) Így szokott lenni. Addig jegyzet marad, csak egy jegyzet sem szokott ilyen sokáig előtérben maradni... érdekes...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.