Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


eztmostnekedirom

2011.12.01

 

szia!

 

rég láttalak. nem beszélünk mostanában. hogy vagyok? az egész heti koplalástól összeszűkült gyomrommal épp egy laptop előtt ülök. lehet hogy nem olyan sokáig lesz az enyém, mert nem kapom meg a diplomámat a nyelvvizsga nélkül amihez adják ezt a szart. próbálom elvonni a figyelmem az éhségemről, mert tudom, hogy egyébként se csúszna le egy falat sem a torkomon. pötyögök. nem mentem haza, mert a szaros kis lelkem, azt hiszi, hogy rohadt jó lesz csatlakozni egy lányhoz aki miatt itt maradtam. megint eliszom párszáz forintot, hadd dagadjon a rólam kialakított alkoholista képe. érdekes, mindenki eljár bulizni, mindenki megveszi a magának valót, bezzeg ha én teszem, az már mindennek az alja. itt pötyögök egyedül, míg néhány barátom számít a jelenlétemre, de mindenféle elgondolásokra hivatkozva faképnél hagyom őket. szanaszét vannak a  dolgaim hülye kis fecnikre írkálom az aznapi tennivalóimat, hogy el ne felejtsem őket, aztán csak bonyolódik tovább az egész. izomlázat érzek minden egyes végtagomban, belül enyhe nikotinmérgezés okozta hányinger tolul fel és nézem magam a képernyő tükröződésében. hogy megint lesz egy bejegyzésem, amiről megint nem tudjátok igazat írok-e, vagy csak eleresztettem az ujjaimat és rizsázok, esetleg mindkettő. kiteszem, megnézik, ennyi a napi örömöm. egyszer egy nagy példaképem azt mondta „ legenda vagyok önmagam számára”. én is így gondolkodok? egy magamutogató szarszemétláda vagyok, akinek akkor áll fel, ha vagy harmincan elolvasták egy szerelmes versét? és mi a faszt érek vele? holnapra mindenki elfelejti, én meg nagy boldogan írok egy másikat. élet ez? s csupán ez tartja bennem a lelket. görcsösen hangulatokba kapaszkodom. kicsit meg vagyok halva, ellustultam, kiábrándultam, nem tudom jó-e ahogy viselkedem, nem látom kívülről magam, hogy viselkedem. minap visszakalandoztam a múltba, mert a mostani időszaklom egy másik életszakaszomra emlékeztet és elkezdtem a múltban élni, a jelen problémáival. érdekes dolog. nevetni van kedvem. nevessünk együtt! nevessünk azon, hogy mindjárt vizsgaidőszak lesz, és februárig meg fogok bolondulni a magányban, nevessünk az elintézetlen teendőinken, az elrejtett lelki sérüléseinken, nevessünk a reggeli gyomorégésen át a folyton visszatérő depresszióig mindenen. nevessünk a belédmaró fájdalmon, ami mindennap eszedbe jut, nevessünk azon, hogy akármit próbálsz, szarul sikerül. nevessünk azon hogy sírunk, nevessünk azon hogy mindenki azt hiszi minden rendben van, nevessünk azon, hogy már kedden nincs pénzed egy hosszúlépésre, nevessünk azon ahogy áltatjuk magunkat és mindenféle piszlicsáré dolgot komolynak érzünk és persze tévedünk. nevessünk azon az embereken akik nagyívben leszarnak és nevessünk azokon akiket te szarsz le nagyívből. és azokon is akik nincsenek tisztában a saját érzéseikkel, és azokon aki egyfolytában baszogatnak. nevess te is most velem a zsúfolt hétköznapjaidon, az elvesztegetett idődön, az elszalasztott lehetőségeiden, a ki nem játszott kártyáidon, a meg nem adott esélyeken, a máig tartó keserű emlékeden…

nevess mindenen…

mert neked is van problémád. valamelyik a sok közül tuti hogy stimmel nálad is. nevess csak. és azt hiszik, minden rendben van. csak jókedvűen, ha tudsz, viccelj is. azt mindenki tud, csak nem azonos színvonalon. de szard le, nevesd ki őket, még örülnek is neki. nevess bazdmeg! úgyse’ lesz jobb akkor sem ha sírsz.

de azért töröld meg a szemed…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.