Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


helyzet

2014.02.20

  Nejlonszatyrot szakítok a boltban, amikor rám tör az érzés.  Remegő kezekkel teszem a kosárba a négy zsömlét, melyet úgysem fogok megenni. Hirtelen honvágyam lesz. Fizetek és igyekszem minél hamarabb újabb doboz cigarettához jutni, hogy hazaérve, a cuccaimat ledobálva egyből kiálhassak az erkélyre rágyújtani.

 Bizonytalanság. Egyedüllét.

…és egy kis honvágy.

Minden összeomlani látszik és nincs akit megölelj és … basszátok meg, még a gyomrom is szarozik.

Nem találom a helyem és nem igazán jó semmi. Szar napok egymás után. A nosztalgia sem használ… némely emlék még hasztalannak is tűnik.

Nem vagyok kibékülve semmivel és nem akarok még ihletet meríteni sem ebből az állapotból. Bárcsak elnyújthatnánk azt az időszakot, amikor minden smakkol.

…és ami fontosabb… de jó lenne felismerni ezeket az állapotokat és boldogan lubickolni bennük, amíg tehetjük.

 Egyik nagy hibámat is felismertem a napokban, de erről ne többet. Megértettem egy dolgot, amit rosszul csináltam…

Nem is tudom miből kéne örömet csiholnom… mentsvárat építenem… lenyugtatni magam… ha elmennék valahova is magammal vinnék mindent, ami bennem van…

… és dehogy a nejlonyszatyroknál jutott eszembe… csak néha jobban feltör…

Semmilyen deviáns lépés gondolata nem lebeg előttem. Pia, véres írások, gyökeres változások…egyik sem... megváltoztam… se kilógni, se gyötrődni nem akarok. Inni sem. …a gyomrom így is szarozik.

És egyedül érzem magam…

Hasztalannak az időt, amit nem a melóban töltök… hasztalannak társaságban, hasztalannak egyedül.

Én már az írogatástól sem várok semmit… sokáig mellettem volt a blog, de látjátok, alig vannak frissítések; meguntam már, hogy ebben éljem ki magam. Normális életet akarok és nem „igét hirdetni”…

 Minden ami különcségem… le akarom dobni magamról. Unom. Azt akarom, hogy elhiggyék; megy ez nekem normálisan is.

Nem kell több lelki zűr. Nem kell a második üveg sör. Nem kell a „kilógás” a társaságból csakazértis.

Nyugalom kell. Nem kamaszos lázadás. Rendezett élet… komolyság. Egy büszke arc, mely tekintetében az „úgyis megcsinálom” kifejezés ül és nem a boci-szemek. Ez mondjuk részben így is megvan:)

De én nem bírok tovább szomorkodni és kattogni. Panaszkodni és ömlengni. Megmutatni, teljesíteni és szorítani akarok.

Eddig is akartam, de ha valami nem jött össze túlságosan megzuhantam.

Sokszor voltam önző és csakmagamrafigyelős. Néha azt unod legjobban, amit később visszasírsz.

A régi életemből átragadt felfogás, a gesztusokkal együtt… olyan nemkívánatosak lettek. Pedig sokszor előtérbe hoztam őket, mert azt hittem; ez én vagyok. Pedig csak felnagyítottam a régi dolgokat, amiket egyébként is másoktól lestem el és ha van bennem is valami igazi, az aztán teljesen elveszett és azt hittem, ez így jó.

Jó a faszt, Kedves Olvasóim!

Kicsit szelídebben, nyugodtabban, száz százalékosan odatéve magad…

Most meg baszki…

…jobb megélni valamit, mint leírni.

Félek attól, mit fogok megélni az elkövetkezőkben. Van, amihez kurvára nincs kedvem…

Körülöttem gyomorgörcs, honvágy, nejlonban négy zsömle, dobozcigi és némi üresség. Jó lesz bámulni a lemenő nap fényében a várost R.E.M.-et hallgatva.

…csak a végén sötét lesz…

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.