Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


kalit

2011.11.05

Sziasztok!

 

Ma ismét megosztok veletek egy történetet. A változatosság kedvéért, ez egy lányról szól. Egy nagyon magányos lányról. Ez a szende lélek nagyon meg akart felelni mindenkinek. Jól is csinálta a dolgokat, és valahogy úgy lavírozott, hogy még barátai is akadtak. De ez a lány minden éjjel egyedül bújt ágyba. Nem ment elbulizni, nem járt moziba, nem ült be kávézni sehova. Jó lúzer volt, mi?

Nos, nem hiszem. Egy napon ugyanis ez a magányos lány úgy döntött, hogy belerondít az egészbe. Ha mindennel úgy igyekszik, annyira odateszi magát és mégis kutyául érzi magát a bőrében, hát legyen! Kapjátok be mind!

 Aznap a lány kifordult önmagából. Nem ment be a suliba, este megjelent a helyi klubban és pasizni meg inni kezdett, ahogy a többi haverja csinálta. Ez az! Ha ma a fürdőkádba van kedved vizelni, hát vizelj a fürdőkádba!

 Másnap reggel a lány nem emlékezett semmire, és nagyon szarul volt a gyomra. De… a lelke szarabbul volt.

 Úgy érezte, hogy tegnap hátat fordított önmagának és mindannak amit eddig képviselt. Ezzel kapcsolatban egy jottányit sem tévedett. Csakhogy nem tetszett neki. Nem érte el azt a hatást, amit elképzelt magának, hogy de jó lesz…

Nem volt jó.

Bevett néhány gyógyszert és feltápászkodott az összecsomósodott ágyneműből. Megigazította a frizuráját és bocsánatot kért az anyukájától, amiért- mint kiderült- tele okádta a wc-t.

 Bizony, néha nagyon ki akarunk lépni abból a kalitkából, amibe bezárva érezzük magunkat. Csak nem biztos, hogy valóban be vagyunk zárva. Vagy csak mi magunk zárjuk be magunkat. De nem mindegy, hogy kirepülök és teszek egy kört a kalitka körül, vagy leesek a sárba. Arra senki nem gondol, hogy pár új függöny feldobná a helyet?

 Néha mind kilépünk a kalitkánkból… néha a legrosszabbkor tesszük… pont  amikor az ellenkezőjéről beszélünk… bárcsak meg tudnának bocsájtani azok akik körül vesznek bennünket, hogy rosszkor pottyantunk ki a rácsok mögül. Mert zavarodottak voltunk, vagy csak nem tudtunk mit kezdeni, nem sikerült feldolgozni valamit, mint ennek a lánynak a magányt.

 Bárcsak mindenki olyan lenne, mint az ő anyukája… aki lehúzza a hányását és másnap kakaót készít neki. (Persze nem itta meg…)

 Én is átléptem a kalitka küszöbét. De itt most újra vagyok. Épp az új függönyöket aggatom fel.

 

peáce!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.