A jáksó-terápiás kezelésed, ma egy verssel folytatódik és alant némi hülyeséggel. Jó szórakozást;)

Peác!

Lefektetős

Tanuljuk újra a szerepeket

Most oda nyúlok, ahová te szereted

Most megérintelek az ajkadon

Elcsúszik az ujjam a touch-padon

Most eléd állok, hogy itt vagyok

Hogy minden sejtemben zsibbadok

Most levarázsolom a ruhádat

Régóta vágytam már utánad

Most nem érdekel a munkahely

Hogy a parkolóban este lesz-e hely

Most nem érdekel a könyvelés

Az olcsó energia-termelés

Most hagyjon békén a házaló

Másszon ki a csiga a ház alól

Most csak te érdekelsz, te egyetlen

Meg hogy én is ott legyek a kezedben

Most várhat picit a növényem

A kutyám, meg a konyha-kötényem

Várhat rám a kollégám

A festékes vödör a létrán

Most rád vagyok állva teljesen

Minden porcikád meglesem

Most elfektetlek a pamlagon

Csókod érzem az ajkamon

Most csengethet kétszer a postás

Maradhatok kicsit borostás

Most kiabálhat a szomszédság

Szomjas vagyok és csakis rád

Most felvijjoghat a sziréna

Megharaphat a hiéna

Nem érdekelnek az anyagiak

Sem olyan dolgok, ami nem te vagy

Csakis te kellesz most nekem

Érted könnyes a két szemem

Érted ver gyorsan a szívem

Érted vagy nem érted, de én sem

…teljesen

Megint járt az agyam ( szóvicces-ilyesmis:)

-Igyuk meg a perut!

-Ennyi pezsgőre én már nem iszok pertut!

-meddig szándékozol itt maradni, ne vigyünk el???

-nem akarok napestig, vigyetek el, na pestig!

Két kutya egymás mellett. A jobb az uszkár, a bal a lajka

Voltatok már úgy, hogy nem tudtátok mitévők legyetek? Bármi, ami eszetekbe jutott, a papírkosárban kötött ki, mert végül használhatatlannak bizonyult. Jóamagam is így álltam a holttestek fölött…

(folytatása következik…)