Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


szüleitek

2012.03.06

Szüleitek?

Ma másféle történetet hoztam Nektek, kedves Olvasóim. Ma nem szerelmi bánatos, kiábrándulós, perverz, vagy erotikus dolgon törtem a fejem, hanem valami egészen máson.

Johny rendes gyerek volt. Imádta az édesapját. Az anyukáját nem kevésbé, de az apa-fiú kapcsolat mindig más, mint az ellenkező nemmel való szülői viszony.  Johny egy mosolygós magasba-dobós gyermekkor tulajdonosa volt, egészen addig, míg be nem ütött a krach, ahogy mindenkinél. Kamaszodni kezdett.

 Nem is lett volna baj a dologból, ha a fiú társasága nem viszi bele a rosszba szerencsétlent.  Onnan kezdve a fiú bizalmatlanná vált a szüleivel szemben. Sokáig elmaradt otthonról, hisz a haverjainál szívták a cuccost. Ekkor jött a villámgyors hazugság. Egy lány miatt maradozik el ő is, meg a zsebpénz is emiatt úszik el.

 Johny-nak lett egy képzelt barátnője, amire egyébként sohasem vágyott, még a hormonok tombolásának ideje-csúcsán sem.  Ha be kellett adni egy körbe, hát épp „virágot szeretett volna venni”, ha játékgépekbe akarta szórni a pénzét, hát „moziba vitte a lányt”.

 A szülők persze támogatták a srácot, hisz mindennél fontosabb volt, hogy szemük fénye boldog legyen. Számtalanszor kérték, hogy mutassa már be a leányzót, de Johny mindig elütötte valamivel a dolgot.

 Aztán a helyzet rosszra fordult. Johny apja elvesztette az állását, így szűkebbre kellett húzni a nadrágszíjat.

 Történt egyszer, hogy Johny és a haverok valami őrült bulit terveztek és a fiú előadta, hogy valami nagy ajándékot szeretne „Lucy”-nak az évfordulójukra. (Közben neve is lett a lánynak.)

 Ám a szülők meglepték a fiút, mert pénz helyett kapott egy méregdrága szív-dobozos bon-bon válogatást. „Ezt add oda neki. Ideje komolyra fordítani a kapcsolatotokat, nem? Mondd meg neki hogy igazán szereted…”

 Johny iszonyatosan dühös lett. Tudta jól, hogy a szülei nagyon nehezen kaparták össze a pénzt az ajándékra, nade azzal nem tudott kezdeni semmit…

 Amikor belépett a többiekhez a szobába, mérgesen a sarokba hajította az édességes dobozt, úgy hogy annak műanyag borítású teteje jó darabon meghasadt.

 Ha a szülei tudták volna, mi történik a kisfiukkal…,, valószínűleg az ő szívük is így hasadt volna meg.

 ------------------------------------------------------------------------------

-----------------------

-----

Életemben mindig minden korszakot lezártnak tekintettem…

Szakaszokra osztottam az éveket és csak nehezen tértem vissza olyan dolgokhoz, amelyek jellemeztek egy időszakot, mondván, az annak a korszaknak a védjegye volt, és max. csak nosztalgiából térek vissza rá.

 Aztán egy nap elmentem az antikvárius mellett és megláttam pár detektívregényt, melyek egy sorozat darabjai voltak, mely sorozatból hozzám is eljutott pár gyerekkoromban.

 Elmosolyodtam, és arra gondoltam, annyi idősen biztosan tanultam belőlük valamit, vagy ha más nem, hát a fantáziám gyarapodott egy csöppet, ami aztán megalapozta a későbbi novelláimat vagy életvitelemet.

 De azok az idők már elmúltak, ma már nem ott tartunk…

 Aztán annyi minden ért az éltben, hogy rádöbbentem, az élet túl hosszú ahhoz, hogy minden egyes korszak megfeleljen a múltnak, hogy ne térjünk vissza bizonyos dolgokhoz, hogy bezárjuk eddig késznek gondolt életünket és ne fogjunk bele más, új dolgokba  amikre eddig esetleg nem volt szükségünk és meg voltunk nélkülük.

 Rájöttem, hogy az élet túl hosszú ahhoz, hogy egyszer csak lezártnak tekintsük, és bezárkózzunk az új dolgok elől, vagy ne vegyünk elő régieket.

 Elmosolyodtam és visszamentem az antikváriumba a könyvekért….

 

peáce!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.