Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


visszapillanto

2013.11.10

Joey az autóban maradt.

A szülei hagyták ott, illetve ő kérte, hogy maradhasson, jobb szeretett volna egyedül lenni.

Egy idő után azonban fullasztóvá vált a hátsó ülésen ülnie. Gondolatai pörögtek, de még egy rohadt darab tolla sem volt, amivel jegyzetelhetett volna.

Ekkor a bal oldali visszapillantóban megpillantott egy kopár fát. Egy levél sem maradt rajta, csak állt ott a parkolóban egy kis négyzet alakú földdarabból kifelé, a felhős, esőt hozó hátterével.

A fa alatt hirtelen megjelent egy autó.

Leparkolt. Joey figyelte a fa alá érkező autót.

Legelőször egy szemüveges, fiatalos férfi szállt ki az autóból. A hátsó ajtóhoz ment, aztán kiemelt a hátsó ülésről, pontosabban egy gyerekülésből egy szőke hajú leányt. Úgy festett, akár egy kis angyal. Ölébe vette, aztán kissé megemelve csókot adott az arcára. Ekkorra kászálódott ki a párja az anyósülésről és ért oda hozzájuk. Ő is kapott egy puszit.

Joey csak figyelte őket. Kissé meghatódott a boldog képen…

Ugyanígy nézte végig a visszapillantóban azt is, ahogy a család később távozott. Szülei még sehol. Meredt tehát a visszapillantóba. A fa alá újabb autó érkezett. Nagydarab, bajszos férfi lépett ki belőle, hevesen gesztikulálva. A mellette lévő nő csak később szállt ki. Előtte gondosan megtörölgette a könnyeit. A férfi durván visszakiabált rá, valami olyasmit, hogy meddig kell még várni rá. Erre a nő összeszedte magát, megtörölte az orrát és a zsebkendőt visszarejtette a retiküljébe. Kis távolsággal egymás közt indultak el valamerre.

Visszatértükkor már egy gyerek is volt velük. Kezében maci, hüvelykujja a szájában… nem nagyon értett semmit, csak ment szótlan szülei közt az autó felé.

Ők is elmentek…

Joey hirtelenjében várni kezdte a szüleit, akikhez eddig nem sok kedve volt…

De még nem jöttek…

A visszapillantóban ekkor újabb autó jelent meg.

Egy srác szállt ki belőle, aztán a motorháznak támaszkodva cigarettára gyújtott. Percek múlva elnyomta a csikket a földön a lábfejével és kitárta a karját, hogy a felé közeledő lány az ölébe rohanhasson. Együtt mentek el az autóval.

… mennyi  ember… mennyi sors… egy visszapillantóban, pár perc leforgása alatt…

…kicsit úgy érezte mintha mindegyik kép ugyanazokat az embereket ábrázolná, csak más-más periódusukban ott a tükörben.  Először arra gondolt; vajon őt is szemmel kíséri valaki egy máik visszapillantóból?

Aztán… valami egészen másra… a visszaérkező szülei nem értették, mért pityereg ott hátul…

 

Nah, vágjunk lyukat a kádba:)

http://www.youtube.com/watch?v=jF8Ev9EQNyc

 

Kialudt a parázs

Kiürült a garázs

A szíveden egy marás

A távolban kaparás

 

Értelmetlen látomás

A lelkedben kutat ás

Kortyolsz a vízből

Így enyhül a lángolás

 

Magányos bebaszás

Halk zene-hallgatás

Önmarcangolás szünetében

Nyugtató testmasszázs

 

A napok csak napra el

Ha valami felemel

Hirtelen sikkad el

…és a végén többnyire leesel

 

 

 

A minap szinte pityeregve meséltem a két kedvenc filmemről valakinek.  A Straight-storyt biztos vágjátok már, de a másik…

Az másik a Mary and Max címet viselő, igaz történeten alapuló animációs film.

A filmben egy ausztrál kislány kezd levelezésbe egy amerikai férfival, aki elég visszahúzódó, pánikrohamos és minden egyéb mániás betegsége van. Jó barátok lesznek. Max egyetlen barátja lesz Mary, akivel egy életen át leveleznek. De kiderül, hogy Mary esettanulmányként könyvet írt Maxről, felhasználva  a leveleiket, mire Max összeroppan és minden kapcsolatot megszakít Maryvel. Visszaküld minden ajándékot és nem válaszol többé az akkor már nővé cseperedett lány leveleire. Közben a best-sellernek ígérkező írományt a lány bezúzatja, a lelkiismeretére hallgatva. Ekkortájt derül ki, hogy a férje otthagyja egy másik férfiért, igen férfiért.  Aztán Mary kötéllel a nyakában, konyakos üveget szorongatva, mint egykor az anyja, nekiáll, hogy véget vessen az életének-közben a Que sera című dal deformált változatát hallhatjuk, mely a szép jövőről énekel- , ám egy küldemény, melyben Max újra beszélgetni kezd vele, megmenti. Mi nézők, akkor már tudjuk, hogy egy élet fejlődik Mary méhében.

Kis idő múlva Mary elmegy New Yorkba, ölében a picivel. Most először látogatja meg levelező-társát. Benyitnak az ajtón és megpillantja Maxet a fotelban. Hátrahajtott fejjel bámul a plafonra. Mary rájön, hogy Max halott. Megfogja a kezét… egyetlen barátja kezét… és követi a tekintetét. Akkor pillantja meg a leveleit… egész kis korától… a plafonra ragasztva az összes. Az egykori rajzok és levelek mindegyike ott van.

Sosem tudhatjuk…

…milyen fontos támasz is lehet egyik ember a másiknak…

Ne sajnáljátok az időt, hogy meghallgassatok másokat, srácok…

… jó éjszakát!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.