Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


volume

2013.08.11

 

  Lassú, beteg gitárjáték… a hangszóró vibrál, az adást zavarja valami… torzított hangok…

Lassan gördül végig a testeden a döglesztő meleg okozta veríték. A lég-kondid bedöglött. Az elméd is.

Nem szeretnél egyebet, csakhogy dűlőre juss magaddal… a gitár mindegyik húrja megpendül a torz játékban, sajátos hangulatot teremtve a lelkedben. Nem érted magad. Amikor beüt a krach, mindig eltökéled,, hogy megváltozol, de míg halacska módján tengődsz a vízben, belefeledkezel az állapotodba és meg sem próbálsz más lenni. Pedig változtatnod kéne. De önző vagy…

Aztán mikor beüt a krach, fűt-fát ígérsz… úgysem tudsz megváltozni. Azzal nyugtatod magad, hogy olyan vagy amilyen. Ha szeretnek, szeressenek ilyennek…

Persze… kompromisszumokról és áldozatokról hallottál már?

  Amikor az emberek közhelyekről beszélnek, nem azért teszik, mert ennyi telik tőlük.

…hanem mert a problémák és a megoldások mindenhol ugyanazok. Gyakoriak. Ugyanaz, mindenhol. Ezekről beszélni nem közhely.

…csak talán unalmas…

Megtörlöd a homlokod. Most te is egy ilyen közhelyes kis helyzetbe csöppentél. Változtatsz, vagy véged. Ha elkezdesz panaszkodni, olyanná válsz, mint a többi. Ahelyett, hogy tennél valamit…

Ha leszállnál a földre…

Ha nem szégyellnéd a táskát tartó kezed a munkahelyedről hazafelé. Ha nem szégyellnéd a reklámszatyrot szorongatni, mint az átlagemberek és felfognád, hogy te is az vagy. Ha nem sütnéd le a szemed a buszon, ha nincs zene a füledbe. Ha megpróbálnád leküzdeni a bogaraidat, hogy megfelelő társa lehess valakinek, aki már rég túl van ezen.

Ha végre nem különc módjára gondolkodnál és nem azon lennél, hogy kitűnj a tömegből.

A hangszóró megsercen. Újra.

Képes vagy a normális életre, vagy követed az általad homályosan összetákolt vonalat, valami félig megmagyarázható félig értelmetlen utópiával magyarázva?

Esetleg hajlandó vagy engedni belőle egy picit is?

Azért lettél ilyen, mert a körülmények erre az útra vittek…, ne hagyd magad beleesni a saját csapdádba, most, hogy amire mindeddig vágytál, aminek a hiánya ilyenné tett végre itt van egy karnyújtásnyira.

Meg tudod tenni?

Halkítasz, vagy hangosítasz a torz gitár-játékon?

A vízcseppek lefelé gördülnek a homlokodon, mintha a múló időt jeleznék, pergő homokszemekként egy homokórában…

Hangerő fel, vagy hangerő le…és irány a „normális” lét…

Volume…

 

 

 

 

szabó gábor 2013-08-11

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.